A fogászatban sokszor halljuk a „betét” kifejezést. Tudjuk azt is, hogy betétet kisőrlő vagy nagyőrlő fogakba szoktunk készíteni. Az idegen nyelvű megnevezés még kiterjedésük szerint is különbséget tesz: inlay, onlay, overlay. De miben más megoldás ez, mint a tömés? Miért nem megfelelő megoldás bizonyos esetekben a letörött vagy lyukas fogat egyszerűen csak töméssel helyreállítani? Általánosságban elmondhatjuk, hogy amennyiben egy kisőrlő vagy őrlő fog koronai részén jelentős anyaghiány észlelhető, a betétkészítés válik szükségessé. A betét az előkészítést követően a fogtechnikai laboratóriumban készül, ezalatt a fogba ideiglenes tömés kerül. A betétet a második kezelés során speciális, résmentes ragasztási technikával helyezzük a fogba.
De hogyan alakulhat ki olyan nagy üreg a fogban, hogy tömés helyett a betétet kell válasszunk? A fog koronai részének hiánya (a rágófogaknál viszonylag ritkán előforduló baleseteken kívül) leginkább fogszuvasodás következménye. Elég gyakran előfordul, hogy a szuvasodás a fogközben kezdődik, majd az ürgeképződés miatt alátámasztatlanná váló zománc hirtelen beroppan és egyik napról a másikra hatalmas hiányt érez nyelvünk. Máskor a korábban behelyezett tömések mellett kialakuló másodlagos szuvasodás károsítja a fogat. Jó példa erre az amalgam tömések (Szükséges-e az amalgam tömések cseréje?) mellett kialakuló szuvasodási folyamat, de nagyméretű esztétikus tömések mellett is megjelenhet a probléma. Utóbbi leginkább akkor szokott előfordulni, ha a fehér tömés nagy méretben készül, nem megfelelő rétegezési és ragasztási technikával, így a megszilárduláskor fellépő anyagzsugorodás miatt néhány ezred milliméternyi rés alakulhat ki a tömés és a fog között, ahol megindul a szuvasodás, ami éveken át, a nap 24 órájában szép lassan, tünet nélkül pusztítja a fog anyagát, majd amikor az üreg elég naggyá válik, a fog hirtelen „letörik”. Láthatjuk, hogy időigényes folyamatról van szó, ezért fontos a fogorvos rendszeres felkeresése, még akkor is, ha nem észlelünk problémát.
Napjainkban az esztétikus betétek (préskerámiák és kompozitok) kissé kiszorították az aranyból készülő munkákat. Fontos tudni, hogy az arany duktilis nemesfém, azaz szilárd állapotban is nyújtható, hengerelhető. Ez a gyakorlatban annyit jelent, hogy a beragasztott betét széleinél speciális finírozó fúrók segítségével tökéletesen sima átmenet hozható létre a foganyaggal. Emellett az arany ellenállása a mechanikai igénybevétellel szemben kimagasló, rugalmassága a természetes fogakéhoz nagyon hasonló, így használata kényelmes, tartóssága egyedülálló, tökéletes választás azok számára, akik a hosszú távú sikert az esztétikai szempontok elé helyezik.